Kassza Feri Bartos Ábel, Alpár Balázs
Unoka: Mi van ebben a hegedűtokban, nagypapa? Nagypapa: Mész le a padlásról! Nem megmondtam, hogy ne turkálj ott?! Na mindegy! De ha már így alakult, hát elmondom neked. Az én életem más volt, mint a tied. A haverokkal esténként gengszterest játszottunk, Mi bandákba mentünk és boltokat raboltunk. A sarki péktől elemeltünk egy-két ezt-azt, S a bunyók után elhasználtunk néhány sebtapaszt, De később komolyra vettük a figurát: S a pékségről a bankrablásra tértünk át. Pár nap múlva kész voltunk egy király haditervvel, A bankba berontott három tökös gengszter, De húsz éves kezdő piti alakok voltunk, Nem figyeltünk oda, s valamit elhibáztunk. Mi nem számítottunk semmi nagyobb gondra, Csakhogy a Tomi haverunk ráült a riasztógombra. Az ajtót se kellett volna magunkra zárni, Ilyet csak az a hülye Laci tud kitalálni. Jöttek a zsaruk, azt bevittek a sittre, De mi nem akartunk ott maradni huszonöt évre. Laci: S jött az ötlet, hogy meglógunk onnan. „A vécés trükk jó lesz” – Tominak ezt mondtam. Szóltunk az őrnek: „Nekem nagyon kell…” „Tíz óra elmúlt!” – nyifogott a smasszer. A börtönőr most már meg is döglött. Itt van a nyaka a kezeim között. Máris megvan a cellakulcsunk, Kimegyünk a klotyóra és nem unatkozunk… Nagypapa: A vécélyukat kicsit megvakarjuk, A csatornafedőt már vissza is raktuk. Kint vagyunk a nyolcban és szabad az élet, Egy pár új cuccal a munkába visszatérek. Most ezerkilencszázkilencvennyolc van, Sok mindent meg lehet kapni a boltban: Pajszert, vagy reszelőt, vagy légkalapácsot És szajréval tömheted tele a zsákod…
Folyik a harc a területekért, Szemet szemért, fogat fogért. Küzdenek a bandák egymás ellen A gengszter-dzsungel törvénye kíméletlen. Laci: A munkánk egyszerű: csak ütni-verni, A rendőröket egytől-egyig falra kenni. De van itt más is: jön a konkurencia, A nyolc’ kerületi másik maffia. Tomi: Éjfélkor a Baross utcán kik jönnek szembe? A Félszemű Gazsi és a Töketlen Endre. Velük van még Sanyi, meg a bátyja, Zsigmond. Baseballütő van náluk, de ez nekünk nem gond. Mer’ nálunk fegyver van. „Fiúk, ezt megszívtátok! Ugye nem is kell mondanom, hogy: szétrúgom a szátok!”
Laci letöri ügyesen a tetovált kezét Az Endrének, és hát ezzel elveszi a kedvét Attól, hogy a mi bandánkat tovább szekálja. Laci: Pár perc után a Zsigmondnak is véres a szája, Mert az öklöm valamilyen módon odatévedett. Ez az ára annak, hogy velünk kikezdett. A másik kettő surmó már elhúzta a belét, S az itt maradottaknak sem látjuk túl sok életjelét. Nagypapa: Hiába, a mi gengszterbandánk híres messze földön, De most inkább megyek, és a nőkkel törődöm. A nyolcadik kerület tele van jobbnál jobb csajokkal, Éjszakánként együtt szórakozunk a haverokkal. Szembejön az utcán egy kisminkelt liba, Röpülnek az ezresek s irány a hálószoba. Először a kabátka esik le róla, Később minden, ami alatta van, és aztán lóra!…
Orvos: Nyugodjon meg! Orvos vagyok. Nem lesz semmi baj. Kap egy pici szurit… Nagypapa: Héj! Álljon meg, doki! Így nem beszélhetünk, Ha akar valamit, azt reppelje el nekünk. Orvos: Jó. Én a betegekért mindent megteszek: Legyen, ahogy Maga akarja, hát reppelek! Kisfiam, légy erős: a nagyapád beteg. Korunk egyik legnagyobb járványát kapta meg. Ez a rap-mánia és furcsa tünetei vannak: A betegek gengszternek öltöznek, és olyanokat pofáznak, Hogy „mi vagyunk a jók, nem pedig a rosszak”, Járják az utcákat és közben egész nap Csak reppelnek ide-oda valami ritmusos zajra, Hülyeségeket ugatnak és még arra is futja, Hogy kiadják a lemezeket, s koncertezzenek, Mert közönségük van: a sok másik beteg Ember, akiknek, úgy látszik, ez is megfelel, Ha már a zenéhez nem ért, a gengszter inkább reppel. Úgyhogy az egyetlen megoldás, hogy be kell őt vinnem, A legközelebbi diliház nincs is messze innen. Mert egy pár hét a kórházban jót fog majd tenni, De most ezt a fehér köpenyt föl kéne venni. Hátul jól megkötözöm, hogy nehogy leessen, Mert nélküle megfázna ebben a nagy hidegben. Becsücsülünk a kocsiba, a fejünkre vigyázunk. Odafele menet majd egy jó furikázunk…
Unoka: Nagypapa! Ne vigyék el! Nélküle az élet értelmetlen. Ő volt a mindenem. Elvették tőlem. Már csak ez a hegedűtok maradt…
Minden jog fenntartva! A művet az Artisjus Szerzői Jogvédő Hivatal védi. (c) 1999. április Alpár - Bartos produkció
|
