És most már talán… Gondolatok a dalszövegköltészet mai állásáról és jövőjéről
A szerelem tüze égett, mikor lehullott egy levél A lila fákról, melyek fölénk emelkedtek. Emlékszem, ahogy az avarban te is ott feküdtél, A fülemülék balzsamos éneket zengtek.
A kémény füstje a hajunkba kapaszkodott, Bús biciklik a ködben lebegtek. Mintha egy tágabb világ őszült volna meg ott. A hajnal szárnyán sapkák kergetőztek.
Valósággá váltál a szememben, Mint szandálos kisfiúk az országúton. De a kezem most is lágyan pihen, Úgy merengek el a bátor múlton.
Tejfölösdobozban játszanak a kisgyerekek. A gyertyaláng kialszik az árnyékban. Reménysugarat árasztanak a régi képek, De a hegytetőkön hűvös hó van.
És álltunk némán, vártuk a csodát, De nem volt remény, nem volt több fény. És mi átéltük együtt a szenvedés korát, Mindketten beláttuk, hogy a tény az tény.
Az emlékek buborékként törnek felszínre, Az értékes szavakat nem felejtjük el. Felhők fölé repített a boldogság repülőgépe, De kérdésemre most csak üresség felel.
Pedig napos réteken együtt fésülgettük A fiatalság arany hajszálait. A földön csikkek hevernek és mellettük Szárítja a napsugár kitárt szívünk könnyeit.
Hullámok sodorják vitorlásunk roncsait, Bölcs mosollyal nézzük a mentőcsónakból. Beszállhatsz te is, van még hely itt, A naplemente megszépül a vidámságtól.
A sirályok hangjában ott van az éjszaka, De a csillagok csak magányt jósolnak. És holnap, ha ismét fény ömlik a tájra, Bíbor kendővel integetünk az elmúlásnak.
És most már talán észre kéne venni, Hogy e csodás szavak semmit se mondanak! Hiába az ezüst csomagolás és a piros masni, Ha csak egy üres dobozt találunk ezek alatt.
Közhely közhely hátán, sok Szebbnél szebb hasonlat, Költői jelzők, metaforák, De sehol egy gondolat!
Mégis a legtöbben megisszák ezt az Értelem nélküli masszát, És már mindegy, hogy kiknek a pénze Tölti fel a kasszát.
Persze akad egypár olyan ember is, Aki nem ezt igényli, De a többségből él meg ez a divat, Pedig a többség sem érti.
Hát viszlát okos szavak és Szép gondolatok! Kár, hogy az igénytelenség korában El kell távoznotok.
Azért ugorjatok be hozzánk, Ha néha erre jártok! Reméljük, mindig lesznek páran, Akiket itthon találtok…
Minden jog fenntartva! A művet az Artisjus Szerzői Jogvédő Hivatal védi. Ó 1998. április Alpár - Bartos produkció®
|
